Brüsszeltől búcsúzik a kosane.hu - weboldalamon 5 éven át kértem a baloldal, az európai intézmények, a parlamenti képviselők munkája iránt érdeklődők figyelmét.

A munkabeszámolók mellett írtam brüsszeli naplót, néha mérgelődtem, néha együttérzést és segítő gondolatokat kerestem az internetes fórumon. Sosem ringattam magam abban a hitben, hogy mindenki egyetért velem, és bár a közvetlen reakciót ez a nyilvánossági forma nem engedi meg, az e-mail címemre sokszor kaptam választ, vitatkozó levelet, de kedvességet és megerősítést is. Mindegyiket nagyon köszönöm.

Sokadszor kezdek az életemben új szakaszt. Elmondtam a nyilvánosság előtt is, hogy csak a politikai pályafutásomat zártam le, politizálni pedig mindaddig fogok, amíg élek. És a politika olyan, mint a társasjáték, a koncert, a kirándulás: egyedül nem lehet művelni, az ember elvétené a lépést és az útvonalat, társak kellenek hozzá. Ezért keresem a módját annak, hogy a csak néha kétoldalú kapcsolatunkat hogyan tudom fenntartani.

A jövőben változik a téma és a hangnem. Az európai jogalkotásnak nem leszek már részese, mégis remélem, hogy a munkám, amely sokféle és esetleges is lehet, elindít bennem olyan gondolatokat, nyújt olyan tapasztalatokat, amelyek mások számára is érdekesek lehetnek. Arról már nem is beszélek, hogy nem fogok ellenállni a régi kísértésnek: nyitni egy főző rovatot (ennek úgyis nagy divatja van manapság).

Munkatársaim mindig azzal ugrattak, hogy meséljem el, mi fortyog a politikai boszorkánykonyhámban. Akármi főtt is, egy dolgot megtanultam, és ötleteimet szívesen megosztom másokkal: aki a családját szereti, az szeressen főzni, legfeljebb alkudjon meg az „haute cuisine” követelményeivel, és ne Michelin csillagot, hanem az elégedett arcokat tekintse az igazi sikernek!

Budapest, 2009. augusztus 28.